szálláson, az eljegyzési vacsora este 7-kor kezdődött. Fontolóra vettem, hogy a szobámban vacsorázom, de Natalie a folyosón talált rám. „Kérlek, ne hagyd ki a vacsorát.”
Nem fogtam megtenni. Nyelt egyet. Meg kellett volna állítanom. Igen. Azt hittem, ha nem csinálok belőle nagy ügyet, unatkozni fog. Rosszabb lett a helyzet. Tudom. Felnézett a lépcsőre. Néha csinálja ezt. Többet kell tudnia, mint bárki másnak. Vártam. Folyton önbizalomnak neveztem – mondta. Ez a mondat jobban aggasztott, mint bármi, amit Evan mondott.
Vacsoránál Reeves csatlakozott hozzánk, apám meghívta a repülés utánra. Evan húsz percig hallgatott. Aztán Mason a földrengés alatti evakuálásról kérdezte Reeves-t. Reeves rám nézett, Claire története. „Nincs sok mondanivalónk” – mondtam. „Volt egy küldetésünk, és teljesítettük.” Evan letette a villáját. „Most mindenki úgy bánik vele, mint egy háborús hőssel. Soha senki nem nevezett így.”
Natalie megkérdezte: „Miért csinálod ezt megint?” „Mert hagyta, hogy mindenki bolondot csináljon belőlem.” „Megkértelek, hogy tedd le a naplót” – válaszoltam.






Comments