„Egyszerűen megmondhattad volna.” „Megtettem” – nevettem. Megfeszült az állkapcsa. „Fogalmas voltál.” Reeves a tányérjára meredt. Evan rám mutatott. „Ha ennyire tapasztalt vagy, bizonyítsd be. Mesélj a legnehezebb megközelítésről, amit valaha alkalmaztál. Mondd el a technikai részleteket.” „Nem.” – széttárta a kezét. „Pontosan.”
Nem tanulni akart. Azt akarta, hogy bebizonyítsam magam, hogy higgyen nekem. Reeves letette a villáját. „Nem tartozik neked egy irányítórepüléssel.” Evan ránézett. „Ne haragudj, Kapitány, de egy küldetés ismerete nem bizonyít mindent.” Reeves egy pillanatra hallgatott. Aztán elővette a telefonját. „Nem akartam ezt vacsora közben csinálni.”
Megnyitott egy e-mailt, és apámra, majd Natalie-ra ugrott. Legfelül egy továbbított üzenet volt Thomas Alvarez ezredestől, a korábbi műveleti csoportparancsnokomtól. Reeves ismerte őt a polgári repülésbiztonsági irodán keresztül, és miután felismerte a nevemet, felvette vele a kapcsolatot. Az üzenet rövid volt: „Daniel, igen, Claire Mercer vagyok. Korábbi kapitány és repülésoktató a C-130J-n, a 41. légiszállító században. Két évig szolgált az irányításom alatt.”
Ha azt






Comments