lévő keskeny ajtó felé sétált.
Mielőtt kinyitotta volna, megfordult.
„Bármit is látsz, kérlek, hadd magyarázzam el.”
Kiszáradt a torkom.
Kinyitotta az ajtót.
És majdnem összeestem.
A fényképekkel teli szoba
A szoba kicsi volt, de nem volt üres.
Az egyik sarokban egy matrac, néhány takaró, egy kis asztal, a falat pedig egy fényképgyűjtemény borította.
Közelebb léptem.
Az első fényképen egy tizenéves fiú állt egy régi bicikli mellett.
A második képen egy kis épület előtt ülve látható.
A harmadik képen egy futball-labdát tartott a kezében.
Azonnal felismertem.
Dániel.
A fiam.
Remegni kezdtek a kezeim.
„Hol van?” – kiáltottam. „Hol van a fiam?”
Az idősebb férfi lehajtotta a fejét.
„Él.”
Megragadtam az asztal szélét, hogy talpon maradjak.
„Akkor hol van?”
A férfi egy kis faládára mutatott.
– Hagyott neked valamit.
Benne több összehajtott papírdarab, egy fénykép és egy kis ezüstkulcs volt.
Kibontottam az első levelet.
A kézírás félreismerhetetlen volt.
Dánielé volt.
Apa, ha valaki valaha
Comments