rám nézett.
– A fiad?
„Danielnek hívják. Most tizenöt éves. Láttad már?”
A férfi felállt.
Néhány másodpercig hallgatott.
Aztán halkan megkérdezte:
„Te vagy az apja?”
Éreztem, hogy elgyengülnek a térdeim.
“Igen.”
Az útra nézett, majd vissza rám.
„Gyere velem. Látnod kell valamit.”
Az elhagyott ház
Óvatosabbnak kellett volna lennem.
Egy idegen követése egy elhagyatott épületbe nem olyasmi volt, amit általában tennék. De a gondolat, hogy tudja, hol van a fiam, teljesen elhatalmasodott a gondolataimon.
Követtem őt néhány keskeny utcán keresztül, mígnem elértünk egy régi házat a város szélén.
Ablakai betörve voltak, a bejáratot gaz borította, a bejárati ajtó pedig résnyire tárva-nyitva lógott.
„Itt van?” – kérdeztem.
A férfi nem válaszolt.
Belépett.
Követtem őt egy poros folyosón keresztül. A levegőben nyirkos fa illata terjengett.
Aztán hallottam valamit.
Egy halk hang.
Mintha valaki átköltözne egy másik szobába.
Megálltam.
„Ki van ott?”
A hajléktalan férfi felemelte a kezét, intve, hogy legyek csendben.
A folyosó végén
Comments