a hiányosságokat.
A szertartás elkezdődött.
A stadion elcsendesedett.
A szónokok vették át a szót.
A neveket hangosan felolvasták.
A családok tapsoltak.
Figyeltem, ahogy Emma egyenes háttal és felemelt állal ül.
Évek óta erről álmodozott.
Tizennégy évesen talált egy régi fotót, amelyen Claire az én terepdzsekimet viseli.
Emma megkérdezte, miért tartja az anyja a dögcédulákat.
Azt mondtam, hogy az enyémek.
Megkérdezte, melyik alakulatnál szolgáltam.
Témát váltottam.
Tizenhét évesen azt mondta nekem, hogy be akar vonulni a hadseregbe.
Egyszer megpróbáltam lebeszélni.
Csak egyszer.
Rám nézett a konyhaasztal felett, és azt mondta: „Mindig is arra tanítottál, hogy a szolgálat fontos.”
Erre nem volt válaszom.
Szóval segítettem neki edzeni.
Fuss napkelte előtt.
Szivattyúk a kocsifelhajtón.
Térképolvasás.
Szárazföldi navigáció.
Gyakran viccelődött azzal, hogy a kamionsofőrök sokat, sőt gyanúsan is sokat tanulnak a katonai terepi technikákról.
Mindig nevettem.
Nem kellett volna.
Végül egy rangidős tiszt lépett a pulpitushoz.
A ceremóniamester bemutatta őt.
„Daniel Mercer altábornagy.”
A
Comments