Aztán érkezett még két kadét.
Mindenki kezet rázott velem.
Mindegyikük már tudott rólam valamit.
Az apa, aki egyedül nevelte Emmát.
A férfi, aki autóval átutazta az országot.
Aki soha nem hagyott ki egyetlen születésnapot sem, kivéve, ha a rossz idő fizikailag eltorlaszolta az autópályát.
Zavarban voltam a sok figyelemtől.
Emma, nem.
Büszkének tűnt.
Majdnem összeomlottam.
Mert büszke volt egy gondosan kihagyással felépített verziómra.
Tudta, hogy fiatalon bevonultam.
Tudta, hogy leszereltem a sereget, mielőtt megszületett.
Legalábbis én ezt mondtam neki.
Tudta, hogy hegeim vannak.
Azt feltételezte, hogy a kiképzés során történt balesetekből származnak.
Tudta, hogy bizonyos tűzijátékok miatt elhagyhatom a szobát.
Azt hitte, hogy egyszerűen utálom a hangos zajokat.
A gyerekek elfogadják a történeteket, amiket a szüleik mesélnek nekik.
Amíg elég idősek nem lesznek ahhoz, hogy észrevegyék a hiányosságokat.
A szertartás elkezdődött.
A stadion elcsendesedett.
A szónokok vették át a szót.
A neveket hangosan felolvasták.
A családok tapsoltak.
Figyeltem, ahogy Emma egyenes háttal és felemelt állal ül.
Évek óta erről álmodozott.
Tizennégy évesen talált egy régi fotót, amelyen Claire az én terepdzsekimet viseli.
Emma megkérdezte, miért tartja az anyja a dögcédulákat.
Azt mondtam, hogy az enyémek.
Megkérdezte, melyik alakulatnál szolgáltam.
Témát váltottam.
Tizenhét évesen azt mondta nekem, hogy be akar vonulni a hadseregbe.
Egyszer megpróbáltam lebeszélni.
Csak egyszer.
Rám nézett a konyhaasztal felett, és azt mondta: „Mindig is arra tanítottál, hogy a szolgálat fontos.”
Erre nem volt válaszom.
Szóval segítettem neki edzeni.
Fuss napkelte előtt.
Szivattyúk a kocsifelhajtón.
Térképolvasás.
Szárazföldi navigáció.
Gyakran viccelődött azzal, hogy a kamionsofőrök sokat, sőt gyanúsan is sokat tanulnak a katonai terepi technikákról.
Mindig nevettem.
Nem kellett volna.
Végül egy rangidős tiszt lépett a pulpitushoz.
A ceremóniamester bemutatta őt.
„Daniel Mercer altábornagy.”
A stadiont tapsvihar töltötte meg.
Már azelőtt éreztem a nevet, hogy ténylegesen hallottam volna.
Mercer.
Gombóc volt a gyomromban.
Aztán kilépett a fénybe.
Idősebb.
Pénz
Comments