túléli a történteket. Hogy mindketten túléltük.
De voltak éjszakák, amikor Owen szobájában ülve, egy ház különös csendjét hallgatva, ahol valaha egy gyerek lakott, úgy érezte, hogy két embert veszített el a tóban, és csak az egyikük tizenhárom éves.
Az iskolaba vezető út és a famadár
Amikor elemem a földszintre, a konyhában találtam anyát. A temetés óta velünk lakott, a vendégszobában aludt, gondoskodott róla, hogy ehessek, és esténként, amikor túl hangos lett a csend, velem ült. Amint meglátta az arcomat, felnézett a mosogatótól.
„Mi történt?” – kérdezte.
–Owen otthagyott valamit az iskolában. A tanára találta meg. Azt mondja, a nevem van rajta.
Anyám arckifejezése átváltozott arra, amit csak anyai megértésként tudok leírni: olyan valaki tekintetére, aki már elég gyászt ahhoz, hogy tudja, mikor más egy pillanat, mint a többi, és aki nem veszi el a tekintetét. Nem kérdezett többet. Átadta nekem a kulcsokat.
En el primer semáforo en rojo miré el pequeño
Comments