pusztítást közvetítettek: egy anya pusztítást, aki nem csókolhatja meg utoljára gyermeke arcát, akinek nincs hová mennie, hogy a közelében lehessen.
Owent hivatalosan eltűntnek nyilvánították, holttestét nem lehetett eltemetni.
Annira összeomlottam, hogy a háziorvos napokra megfigyelésre kórházba vett. Charlie intézte a temetést, mert egy mondatot sem tudtam befejezni anélkül, hogy összeesnék, és ebben van egy különösen fájdalmas dolog: az a fájdalom, hogy nem tudsz a saját gyermekednek segíteni, mert nem tudsz jelen lenni.
Amikor hazaértem, bementem Owen szobájába és ott is maradtam.
Charlie visszament dolgozni. Nem azonnal, de kevesebb mint két hét alatt kialakult benne egy szokás: korán indult, sötétedés után tért vissza, és közben nagyon keveset beszélt. Úgy járkált a házban, mint aki elvesztette a fonalat. Amikor megpróbáltam megölelni, gyengéden, de határozottan elhúzódott. Nem kegyetlenül. Nem dühösen. Csak úgy távol volt, ami túlmutatott a bánaton, vagy legalábbis azon a bánaton, amit én felismertem.
Azt mondogattam magamnak, hogy a maga módján
Comments