szombaton egy nyilvános parkban találkoztunk. Lucas egyedül jött, és nem hozott drága ajándékokat. Vázlatfüzetet hozott, mert mondtam neki, hogy Mason szeret épületeket rajzolni.
Mason óvatosan üdvözölte.
„Tényleg tudsz épületeket tervezni?” – kérdezte.
– Nem – mondta Lucas egy apró mosollyal. – Főleg cégvezetésben vagyok jó. De szeretném megtanulni, hogyan tervezel épületeket.
Mason megmutatta neki a rajzait. Ablakokról, lépcsőkről beszélgettek, és arról a kérdésről, hogy miért olyan hidegek egyes kórházak.
A közelben maradtam és hallgatóztam anélkül, hogy bekapcsolódtam volna a beszélgetésbe.
Lucas kérdéseket tett fel és várta a válaszokat. Nem próbálta rákényszeríteni Masont, hogy apának szólítsa. Amikor Mason egy óra múlva azt mondta, hogy haza akar menni, Lucas elfogadta anélkül, hogy elrejtette volna csalódottságát, vagy nyomást gyakorolt volna rá.
Hazafelé menet Mason megkérdezte: „Szerinted tényleg meg akar ismerni?”
A visszapillantó tükörben néztem rá.
Szerintem ezt próbálja. Majd meglátjuk, hogy folytatja-e.
Egy héttel később Lucas végre megkapta egy régi e-mail archívum másolatát. Ügyvédje megerősítette,hogy az adott






Comments