31 év házasság után a férjem elkezdett éjszaka felkelni az ágyból „a háta miatt” – aztán hallottam, ahogy suttogja: „Apu is szeret téged”.

testvére vagy a húga.”

Greg egy keskeny nyílásra mutatott a járdaszegély alatt.

„Még nem tudom, hogy fiú vagy lány. Éppen alattuk építették a fészket. Susan elég közel volt ahhoz, hogy megragadhassam, de a másik mélyebbre ásott.”

Egy újabb halk nyikorgás hallatszott a föld alól.

Greg elvette az ásót.

“Megpróbálom kiszélesíteni a nyílást anélkül, hogy a föld ráomlana.”

Ide-oda néztem a férjem és a karjában lévő kiscicám között.

Aztán Michael borítója.

Aztán a lyukba.

„Mi történik pontosan?”

Greg fintorog.

“Beszélhetünk, ha kivittem a másik kiscicát?”

“Nem.”

„Laura.”

„Nem, Greg. Három hete minden este felkeltél az ágyunkból. Hazudtál a hátadról. Michael takarója eltűnt. Hallottam, hogy lent valakit „drágámnak” szólítottál, és azt mondtad, hogy apa szereti, most meg pizsamában áskálódsz a kertünkben.”

„Nem én vállaltam a fedelet.”

– Azt mondtad, hogy elajándékoztad.

Bűntudatos pillantást vetett rám.

„Ez nem volt… az egyik legjobb hazugságom.”

Minden ellenére majdnem elnevettem magam.

Ehelyett leguggoltam mellé.

„Mondd meg, hogyan