csinálsz?”
„Ne kiabálj.”
„Miért ásol gödröt a kertünkben hajnali kettőkor?”
Aztán a csomag, amit a karjában tartott, megmozdult.
Megálltam.
Greg közelebb húzta magához.
„Megijeszted őt.”
“Neki?”
Óvatosan visszahajtotta a borító sarkát.
Egy apró, szürke arc jelent meg.
Két apró, ingerült szem meredt egyenesen a szemembe.
Néhány másodpercig szóhoz sem jutottam.
„Mi ez?”
Greg pislogott.
“Egy kiscica.”
“Tisztán látom, hogy egy kiscica!”
Az apró állat halkan nyikkantott.
Greg azonnal lesütötte a szemét.
– Semmi baj, Zsuzsi.
Mereven bámultam rá.
– Susan?
– Az anyám neve.
„Elhunyt anyukádról nevezett el egy kiscicát?”
Egy abszurd pillanatig ez is a helyzet legfurcsább aspektusának tűnt.
Aztán lenéztem a mellette lévő lyukra.
Újra összeszorult a gyomrom.
„Greg… miért temetsz el egy kiscicát?”
Szeme elkerekedett.
„Micsoda? Nem! Nem temetek el semmit.”
Leejtette az ásót.
“Hallgat.”
Összeráncoltam a homlokomat.
Először nem hallottam semmit.Aztán egy halk sikoly hallatszott valahonnan a kert fa szegélye alól.
A dühöm azonnal eltűnt.
„Mi volt ez?”
„A
Comments