a kedvenc széke mellett. Anyám üzenete még mindig a kabátzsebemben volt. Te itt maradsz, és gondoskodsz apádról. Újra elolvastam a szavakat. Nem azért, mert nem értettem őket, hanem mert fel akartam ismerni, milyen könnyen hárította át anyám a felelősséget valaki másra. Aztán elsétáltam a dolgozószobába. Apám mindig gondosan bánt a papírjaival. Minden dokumentumnak kijelölt helye volt, és minden mappát felcímkéztek. Mégsem vettem észre, hogy valami elrejtve hever a padló alatt. Megnéztem az asztala melletti fa deszkákat. Néhány perc múlva megláttam egy kis fémgyűrűt, ami szinte teljesen el volt rejtve a szőnyeg alatt. A szívem gyorsabban kezdett verni. Felhajtottam a szőnyeget, és gyengéden meghúztam a gyűrűt. Egy keskeny fa panel emelkedett ki. Alatta egy sekély tér volt, benne egy fémdobozzal. A dobozban három dolog feküdt: egy vastag boríték, egy hivatalos dokumentumokkal teli mappa és egy kis fekete pendrive. A nevem volt a borítékon. Chelsea-nek. Csak akkor nyisd ki, ha anyád felfedte

benned.

A szívrohama utáni hetedik napon üzenetet kaptam anyámtól.

Leszálltunk. Gyűjts össze minket, és gondoskodj róla, hogy legyen mit ennünk, mire hazaérünk.

Egyetlen kérdés sem az apámról. Egyetlen szó sem a kórházról.

Csak annyit válaszoltam, hogy otthon leszek.

Amikor hallottam, hogy az autója felhajt a kocsifelhajtón, a nappaliban álltam, a dokumentumok biztonságban voltak egy bezárt szekrényben. Anyám belépett az új napszemüvegével a fején. Sabrina követte őt két nagy bőrönddel és néhány luxus bevásárlótáskával.

– Chelsea, vidd fel a bőröndömet! – mondta azonnal Sabrina. – Alig bírok már járni.

Anyám a nappalira nézett, és fintorgott egyet.

„Miért nem takarítottad ki ezt a házat? Tudtad, hogy ma hazamegyünk, ugye?”

Ránéztem.

Szerinted hol van apa?

Váltott egy pillantást Sabrinával.

– Valószínűleg egy barátjánál van – felelte anyám közömbösen. – Tudta, hogy néhány napra elutazunk.

Súlyos szívrohama volt.

Sabrina arcáról eltűnt a mosoly.

Anyám úgy pislogott, mintha nem hallotta volna rendesen a szavaimat.

„Mit mondtál?”

Apahárom napig intenzív osztályon volt.