segített nekem a konyhában, és nevetett az odaégett zsemléken.
Daniel átkarolta a derekamat, miközben néztük, ahogy a gyerekek kibontják az ajándékaikat.
– Beszélhet az ügyvédemmel.
Lenyeltem a dühömet.
– Menj el – mondtam.
„Tenger, kérlek…”
– Menj el – ismételtem meg. – Beszélhetsz az ügyvédemmel.
Újra kinyitotta a száját.
Hanna becsukta az ajtót.
Leültem a földre és addig zokogtam, amíg meg nem fájt a fejem.
Hallottam, hogy a túloldalról azt mondja: „Meredith!”.
Leültem a földre és addig zokogtam, amíg meg nem fájt a fejem.
Másnap reggel felhívtam egy válásokra szakosodott ügyvédet.
Priyának hívták. Nyugodt hangja és átható tekintete volt.
– Mondd el, mi történt – mondta.
Mindent elmondtam neki. A vesét. A viszonyt. A húgot.
„Válni akarok.”
Nem tűnt megdöbbentnek, ami egyszerre volt megnyugtató és elkeserítő.
„Kipróbálnád a párterápiát?” – kérdezte tőlem. „Vagy már végeztél vele?”
– Elég volt – feleltem. – Nem bízom benne. Benne sem bízom. Válni akarok.
„Tehát cselekedni fogunk” – mondta. „Gyorsan.”
Elváltunk. Ő beköltözött egy albérletbe. Én a
Comments