amiket oly sokáig magamban tartottam, válaszokat követelve, amelyekről reméltem, hogy legalább részben enyhítik a káoszt, amit a jelenléte szabadított el bennem. De amikor elértem az ösvényt és megláttam, minden elcsendesedett. A válla remegett. Néma könnyek gördültek le az arcán, csillogva… a napfényben, de visszatartotta őket, mintha nem akarná felzavarni a halott embert. Még soha nem láttam embert a sírja mellett sírva ülni, és soha nem láttam ilyen csendes, elmélkedő bánatot. A kép felzaklatott. Minden felgyülemlett harag azonnal zavarodottsággá, meglepetéssé és valami veszélyesen szégyenközelivé oldódott. Egy szó nélkül megfordultam és visszasétáltam a kocsimhoz.
A lábam alatti zaj hangosabb volt a vártnál, és közelebb léptem hozzá. Gondolatban gyakoroltam a szembesítést, a hangom egyre élesebb lett. és dühösebb. Minden egyes lépéssel egyre sürgetőbbé váltak a régóta visszatartott kérdések, válaszokat követelve, amelyekről reméltem, hogy legalább részben enyhítik a káoszt, amit a jelenléte szabadított el bennem. De amikor elértem az ösvényt és megláttam őt, minden
Comments