Minden héten egy motoros jött a feleségem sírjához

volt ő a feleségem számára? Honnan ismerte? Miért volt odaadóbb iránta, mint a saját családtagjai közül néhány? A bánatom. Elöntött: a félelem, hogy elveszítem a jelenlétét, a bizalmatlanság az idegen indítékaival szemben, a harag, hogy elfoglalhat egy olyan helyet, amely mindig is egyedülállónak tűnt számára. Hétről hétre elképzeltem, ahogy vele ül, és hétről hétre a képzeletem egy történetet eszelt ki, amit nem akartam hallani, de nem tudtam elnyomni. Titkos szerelmeket, titokzatos bizalmi kapcsolatokat vagy elfeledett kedves cselekedeteket képzeltem el, amelyekről soha nem tudtam, hogy léteznek. A veszteség fokozza a bizonytalanságot, a gyász pedig mérhetetlenül felerősítette az enyémet.

Egyik szombaton a teher elviselhetetlenné vált. Már nem bírtam tovább. Ülj a kocsiban és tedd úgy, mintha láthatatlan lennél. Kiszálltam, kavicscsörgés hangja.

A lábam alatti zaj hangosabb volt a vártnál, és közelebb léptem hozzá. Gondolatban gyakoroltam a szembesítést, a hangom egyre élesebb és dühösebb lett. Minden egyes lépéssel egyre sürgetőbbek lettek a kérdések,

Comments

Leave a comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Privacy Policy