el, amelyekről soha nem tudtam, hogy léteznek. A veszteség fokozza a bizonytalanságot, a gyász pedig mérhetetlenül felerősítette az enyémet.
Egyik szombaton a teher elviselhetetlenné vált. Nem tudtam tovább az autóban ülni és láthatatlannak tettetni magam. Kiszálltam, a cipőm alatt kopogó kavics hangja hangosabb volt a vártnál, és odamentem hozzá. Gondolatban gyakoroltam a szembesítést, a hangom egyre élesebb és dühösebb lett.
Minden egyes lépéssel egyre sürgetőbbé váltak a régóta magában tartott kérdések, válaszokat követelve, amelyek reméltem, hogy legalább részben enyhítik a káoszt, amit a jelenléte okozott bennem. De amikor elértem az ösvényt és megláttam, minden elcsendesedett. A válla remegett. Néma könnyek gördültek le rólam. Arca csillogott a napfényben, de visszafogta magát, mintha nem akarná felzaklatni a halottat. Még soha nem láttam embert sírni a sírjánál, és soha nem láttam ilyen csendes, elmélkedő bánatot. A látvány nyugtalanított. Minden felgyülemlett harag azonnal zavarodottsággá, meglepetéssé és valami veszélyesen szégyenközelivé változott. Egy szó nélkül megfordultam
Comments