A légzésed majdnem teljesen normalizálódott, és ha az állapotod tovább javul, talán holnap ki tudunk vinni az intenzív osztályról.”
Ahogy azonban a kezdeti lelkesedés fokozatosan alábbhagyott, és a látogatási órák a végéhez közeledtek, Emma szokatlanul csendes lett.
Rendszeresen az ajtó felé pillantott, mintha újabb látogatóra várt volna.
– Apu – mondta végül. Hangja még mindig gyenge, de intenzitása idegessé tett.
„Mi az, drágám?”
– Nagymama tegnap este jött ide.
Nagyapám és én egymásra néztünk.
„Hogy érted, Emma? Melyik nagymamád? Az édesanyád?”
„Apa anyukája meglátogatott, amikor te nem voltál ott.”
Azonnal aggódni kezdtem.
– Emma, mit mondott neked?
A lányom habozott, láthatóan bizonytalan volt benne, hogy vajon felzaklatna-e engem ez a beszélgetés.„Olyan dolgokat mondott, amik elszomorítottak.”
„Mi a baj, kedvesem? Bármit elmondhatsz nekem. Nincs bajod.”
Emma szemébe könnyek kezdtek gyűlni.
– Azt mondta, hogy igazából már nem akarsz gondoskodni rólam.
„Azt mondtad, hogy azt mondtad neki, hogy egy beteg kislány nevelése túl sok munka, és hogy
Comments