hangja gyenge és kissé rekedt volt, miután körülbelül egy órával korábban eltávolították az intubációs csövet.
„Itt vagyok, drágám. Biztonságban vagy. Kórházban vagy, de már jobban vagy.”
Emma körülnézett a szobában, tanulmányozta a közeli képernyőket, mielőtt végre az arcomra szegezte a figyelmét.
„Apa, féltem. Nem kaptam levegőt, és minden elsötétült.”
„Tudom, drágám, de az orvosok segítettek neked, és most már jobban működik a tüded. Jól leszel.”
Nagyapám megnyugtató mosollyal hajolt közelebb.
„Szia Emma. A dédnagyapád vagyok, Harold. Már nagyon vártam, hogy végre találkozhassak veled.”
Emma alaposan megvizsgálta az arcát, azt a kíváncsiságot tükrözve, amelyet a gyerekek gyakran mutatnak, amikor idegennel találkoznak.
– Te vagy apa nagyapja?
– Teljesen egyetértek, és nagyon büszke vagyok a bátorságodra.
Dr. Williams az esti vizitjei során érkezett meg, és örömmel tapasztalta, hogy Emma ébren van, és megfelelően reagál.
Miután felmérte Emma életjeleit és feltett néhány egyszerű kérdést, az orvos megerősítette, hogy biztató javulást mutat.
„Emma, sokkal jobban vagy.
Comments