Margot se leva si brusquement que sa chaise heurta la table. „Apa, válaszol nekem.” Conrad elkapta a sarkát. « Margot, c’est ton mariage. » Elle elegáns. « Alors pourquoi entend-on parler de faux document à mon mariage ? » La pièce commençait à se remplir de chchotements. Reid était encore és vonat d’étudier l’article. Kaptam egy ihletet. “S’il vous plaît, tout le monde”, dis-je plus fort que je ne l’aurais voulu. « Cela n’a pas besoin de deux cents témoins. » Abe ferma fiának dossziéja. « Vous avez létjogosultság. Nous devrions conserver les document et régler cette affaire en privé. » Conrad semllait lélekmintás. Jusqu’à ce que j’ajoute : « Et en privé ne signifie pas disparaître discrètement. » Reid a demandé une petite salle de réunion au responsable du lieu. Je suis parti avec lui, Margot, Abe et Conrad. À la porte, Conrad tenta d’arrêter sa fille. „Engedd, hogy megszálljak.” Margot le regarda droit dans les yeux. « C’est toi qui t’en elfoglalja. C’est ça qui m’inquiète. » À l’intérieur, Reid posa son téléphone sur la table. « Kendra a envoyé le récapitulatif du paiement. » Vingt-trois transzferek a Sayre Residential ellen. Deux années de paiements mensuels, avec un mois apparemment manqué suite à un changement de compte. J’ai demandé si Kendra avait envoyé les relevés bancaires eux-mêmes. „Pas encore”, a répondu Reid.

az ablakon.

– Nem tudom, milyen lesz most a kapcsolatom vele.

– Nem kell ma ezt elintézned.

A nő bólintott.

Ez egy olyan beszélgetés kezdete volt, amit az eljegyzési vacsora előtt soha nem sikerült lefolytatnunk.

Néhány hónappal később a tulajdonjoggal és az üzemeltetéssel kapcsolatos kérdések kellően tisztázódtak ahhoz, hogy az ügyvédem segítsen eldönteni, mit akarok kezdeni a tóparti házzal.

Először látogattam meg Reiddel.

Az utazás eseménytelen volt.

Folyton rám nézett, mintha attól félne, hogy eltűnök, ha túl sokáig elnéz.

A birtok magas fák között feküdt, széles teraszáról kilátás nyílt a vízre.

Nagyszerű volt.

Volt ott egy kőből készült kandalló.

Egy nagy konyha.

Tóra néző szoba.

Minden, amit Reid az esküvőn leírt, valójában létezett.

Egyszerűen nem az az élet volt, amilyet elképzelt bennem.

Egyik szobából a másikba sétálgattam.

Reid a bejárati ajtó közelében maradt.

Végül megkérdezte: „Tetszik?”

A tóra néztem.

“Igen.”

Lejárt.

Aztán felé fordultam.

– De sosem kérdezted meg, hogy akarok-e itt élni.

Comments

Leave a comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Privacy Policy