az ablakon.
– Nem tudom, milyen lesz most a kapcsolatom vele.
– Nem kell ma ezt elintézned.
A nő bólintott.
Ez egy olyan beszélgetés kezdete volt, amit az eljegyzési vacsora előtt soha nem sikerült lefolytatnunk.
Néhány hónappal később a tulajdonjoggal és az üzemeltetéssel kapcsolatos kérdések kellően tisztázódtak ahhoz, hogy az ügyvédem segítsen eldönteni, mit akarok kezdeni a tóparti házzal.
Először látogattam meg Reiddel.
Az utazás eseménytelen volt.
Folyton rám nézett, mintha attól félne, hogy eltűnök, ha túl sokáig elnéz.
A birtok magas fák között feküdt, széles teraszáról kilátás nyílt a vízre.
Nagyszerű volt.
Volt ott egy kőből készült kandalló.
Egy nagy konyha.
Tóra néző szoba.
Minden, amit Reid az esküvőn leírt, valójában létezett.
Egyszerűen nem az az élet volt, amilyet elképzelt bennem.
Egyik szobából a másikba sétálgattam.
Reid a bejárati ajtó közelében maradt.
Végül megkérdezte: „Tetszik?”
A tóra néztem.
“Igen.”
Lejárt.
Aztán felé fordultam.
– De sosem kérdezted meg, hogy akarok-e itt élni.






Comments