A vállai megereszkedtek.
„Tudom.”
„Ezt szeretném, ha megértenéd. Nagylelkűséget és kedvességet mutattál. Aztán hagytad, hogy más döntsön arról, hogyan jut el hozzám.”
Lesütötte a szemét.
„Azt hittem, helyrehozom a dolgokat.”
„Megpróbáltad helyrehozni a kapcsolatunkat anélkül, hogy beszéltél volna velem.”
Bólintott.
A teraszon ültünk.
Most először beszéltünk az apjáról.
Reid azt mondta, dühös lett, amikor kritizáltam Margot-t, mert úgy érezte, elutasítom az egyetlen embert, aki segített neki újra boldogságra találni.
Mondtam neki, hogy féltem elveszíteni őt.– És kegyetlen voltam – mondtam. – Bocsánatot kell kérnem Margot-tól azért, amit mondtam.
Meglepettnek látszott.
– Ezt komolyan gondolod?
“Igen.”
Vettem egy mély lélegzetet.
„De szeretném, ha megértenéd, hogy az, hogy rosszul fogalmaztam, nem jelenti azt, hogy rosszul tettem, amikor Conrad miatt aggódtam.”
– Most már tudom.
Megráztam a fejem.
“Az, hogy valamit most tudsz, nem jelenti azt, hogy másképp kell megtanulnod cselekedni.”
Vizet tanulmányozott.
„Milyen lenne egy másfajta viselkedés?”
Gondolkoztam rajta.
„Hívj fel. Még akkor is, ha mérgesek






Comments