rendőrséget, és megadtam nekik a házról szóló információkat, a fényképeket és Thomas beszámolóját.
Intézkedtek a bizonyítékok megfelelő kezeléséről, és segítettek megállapítani, hová mehetett Dániel.
Később este megtaláltuk a tárolórekeszt.
Benne egy hátizsák, néhány személyes holmi és egy másik boríték volt.
A nevem volt ráírva az elején.
Óvatosan nyitottam ki.
Apu,
Nem tudom, hogy valaha is elolvasod-e ezt. Félek, és tudom, hogy szörnyű hibát követtem el. Olyan sokszor akartalak már felhívni, de minden egyes nappal egyre nehezebb volt.
Emlékszem arra az estére, amikor megtanítottál biciklizni. Emlékszem, hogyan vártál az iskolám előtt, amikor esett az eső. Mindenre emlékszem.
Azt hittem, boldogabb leszel anélkül, hogy problémákat okoznék.
Tévedtem.
Ha valaha is lesz bátorságom hazajönni, remélem, akkor is kinyitod az ajtót.
A mellkasomhoz nyomtam a levelet.
Tizenegy hónapig azon tűnődtem, vajon él-e még a fiam.
Most már tudtam, hogy ő is rám gondolt.
Az újraegyesülés, amiért imádkoztam
A rendőrség felvette a kapcsolatot Daniel édesanyjával,
Comments