Steve-vel.
Aztán Mihály elhallgatott.
“Apu?”
“Igen?”
„Tudod, hogy jogod van hiányolni minket, ugye?”
Greg nyelt egyet.
„Tudom.”
Emma következőként szólalt meg.
„Neked is hiányzol.”
Aztán, habozás nélkül, hozzátette:
“Ráadásul a konyhai mosogatóm megint elkezdte kiadni azt a furcsa hangot.”
Greg azonnal felült.
„Milyen zaj?”
Az ablak felé fordultam, hogy senki ne lássa a mosolyomat.
Azon az estén Greg fogta a párnáját.
Néztem, ahogy a vendégszoba felé sétál.
„Hová mész?”
„Susant pár óra múlva újra meg kell etetni. Nem akarlak felébreszteni.”
És ott volt megint.
Ugyanaz a szokás.
Ugyanaz a hiba.
„Greg.”
Megállt.
„Kérdezz meg.”
Rám meredt.
Aztán újra próbálkozott.
“Nem bánnád, ha lent hagynám a cicaketrecet?”
“Nem.”
„És nem bánnád, ha felmennék az emeletre két etetés között?”
Rámutattam a párnára, amit a hóna alá csúsztattak.
„Oda tartozik.”
Megrándult a szája.
“JOBBRA.”
Hajnal előtt rezegni kezdett az ébresztőórája.
Greg felült.
“Négy óra.”
Kinyitottam az egyik szemem.
Egy pillanatig habozott.
Aztán megkérdezte,
Comments