Greg nem tiltakozott.
Egy halk sikoly hallatszott a szomszédos fülkéből.
Azonnal felállt.
Megragadtam a csuklóját.
– Elsősorban a mentőket hívjuk.
Bólintott.
“Minden rendben.”
Azon a reggelen: fél ötkor a két kiscicát megvizsgálta a menhely sürgősségi állatorvosa.
Fáztak és éhesek voltak, de egyébként stabil volt az állapotuk.
A recepciós hölgy azonnal felismerte Greget, amint beléptünk.
A kiscicákra nézett és elmosolyodott.
„Még egy olyat, ami egy nyugdíjasotthonról van elnevezve?”
Lassan a férjem felé fordultam.
Greg felsóhajtott.
„Volt ott egy Charlie is.”
Úgy tűnik, hat hónapnyi önkénteskedés lehetővé tette számára, hogy több anekdotát gyűjtsön, mint amennyit bevallott.
Visszafelé menet Greg végre küldött Michaelnek és Emmának egy képet a kiscicákról.
Kevesebb mint harminc másodperc múlva Michael felhívta.
“Apu, miért van két kiscica a babatakarómba csavarva?”
Greg a szemét forgatta.
– Harminc éves vagy, Mike.
„Ez még mindig az álcám.”
Emma pár pillanattal később csatlakozott a beszélgetéshez.
Percekig szüntelenül ugrattak apjukat a kiscicáiknak adott nevekkel, Susannal és
Comments