Mon voisin de 101 ans était prêt à aller en börtön pour avoir volé pour plus de 2 000 dollar de marchandises. Il a refusé de s’expliquer, même sous la pression du juge. Mais je savais ce qu’il cachait, et la vérité était plus déchirante que tout ce que l’on pouvait elképzeler. « Monsieur Walter, comprenez-vous que vous pourriez aller en börtön pour cela? » demanda le juge. „Igen, tiszteleted.” “Alors pourquoi returnz-vous de vous expliquer?”

elfogyott a megtakarítása, eladta régi óráját és számos holmiját.

Végül repülni kezdett.

– Minden alkalommal, amikor arra gondoltam, hogy megállok, eszembe jutottak azok a gyerekek – mormolta.

A bíróhoz fordultam.

„Egy délután fedeztem fel, amikor láttam, hogy hazafelé tart a szatyrokkal. Végül bevallotta, hogy lopott dolgokat a boltból. Megmutatta nekem Sarah üzenetét, és könyörgött, hogy ne mondjak neki semmit.”

Sára sírni kezdett.

„Walter, soha nem kértelek erre.”

„Tudom, drágám.”

„El kellett volna mondanod.”

– Nem hagytad volna, hogy segítsek.

„És most kockáztatod, hogy miattunk börtönbe kerülsz.”

Walter ránézett, és a szeme megtelt könnyel.

„Nem. Én loptam el azokat a dolgokat. Az én hibám.”

Egy pillanatig senki sem szólt semmit.

Aztán Sára felállt.

– Bíró úr, van valami, amit nem tud.

Walter felnézett.

„A gyerekeim Walter nagypapának hívják. Nem a szemünkbe, mert félnek, hogy nevetségesnek tartja őket.”

Láttam egy halvány mosolyt átsuhanni Walter arcán.

„De minden este öt helyet terítettek meg az asztalunknál. Egyet nekem,