egy pillantást a nagyapámmal, aki egy megnyugtató bólintással jutalmazott.
„Dr. Emma épp most mondta, hogy valaki tegnap meglátogatta, és néhány nagyon aggasztó megjegyzést tett az orvosi ellátásával és a családi helyzetünkkel kapcsolatban. Lehetséges, hogy az érzelmi stressz befolyásolhatja a felépülését?”
Dr. Williams odahúzott egy széket Emma ágya mellé, és leült.
„Emma, néha, amikor beteg és félsz, az emberek olyan dolgokat tudnak mondani, amik még jobban aggasztanak.”
„De szeretném, ha tudnád, hogy apád nagyon jól vigyázott rád. Mindent pontosan a helyénvalóan csinált, és ezért vagy jobban.”
“Igazán?”
„Tényleg? Apád azonnal kórházba vitt, amint légzési nehézségeid adódtak. Minden nap veled volt. Minden szükséges kérdést feltett a kezeléseddel kapcsolatban.”
„Így tesznek a jó apák, amikor a kislányaik betegek.”
Emma megnyugodottnak tűnt, bár megértettem, hogy anyám kijelentései által keltett bizonytalanság eloszlatásához türelemre és folyamatos támogatásra lesz szükség.
Miután Dr. Williams elment, Emma visszaaludt, az ujjaimat a sajátjai között tartva.
Nagyapámmal a félhomályos kórházi szobában
Comments