Van egy nagyon sajátos fajta elégedettség, amiből fakad, hogy lenézünk egy frissen felmosott, csillogó padlóra. A háznak tiszta illata van, a pornyuszikat száműzték, és minden rendben van a világon. De aztán lenézel a felmosóvödrödre, és a szíved elsüllyed. Visszabámul rád egy gallon szürke, kavicsos, zavaros víz.
Kiviszed a háztartásba, és hirtelen egy nagy dilemmával szembesülsz: a WC-be vagy a fürdőkádba dobom?
73 évesen, egyedül élve rájöttem, hogy a kis napi házimunkák azok, ahol vagy megvédjük a nyugalmunkat, vagy szükségtelen stresszre hívunk fel. A fürdőszobában állni egy nehéz vödör piszkos víz, aggódni a rendetlenség miatt, elég ahhoz, hogy bárki nyomását megugrassa.
Comments