Richard azt írta a hirdetményekben
, hogy a nemzetközi hívások bonyolultak, és hogy inkább arra az esetre tartogatja az örömöt, hogy hallhassa a nő hangját, amikor majd találkoznak.
Anyám romantikusnak találta.
Múlt héten elküldte neki egy repülőútvonalat Chicagóba.
– Karácsonyra itt lesz – mondta sugárzó arccal.
Érkezése reggelén kétszer is átöltözött, és egy frissen vágott sárga rózsát csúsztatott a kézitáskájába.
„És ha csalódott?” – kérdezte.
Bejelentések:
„Szóval ő egy idióta.”
Megrázta a kezem.
„Hiányzott, Claire. Még akkor is, amikor nem gondoltam rá, azt hiszem, hiányzott.”
Az érkezési csarnok zsúfolásig megtelt transzparenseket lengető családokkal és lábujjhegyen ugró gyerekekkel.
Anya mellettem állt kék ruhában, egyik kezét a sárga rózsán nyugtatva.
Néhány percenként megnézte a telefonját.
Aztán jött egy üzenet: „Itt vagyok, drágám. Adj nekem 10 percet.”
Bejelentések
Mielőtt válaszolhattam volna, egy ősz hajú, barna kabátos férfi közeledett.
– Margit?
Anya megfordult. – Igen?
Átadott neki egy sárga rózsát.
Az arca megenyhült, meglepett.
„Nagyszerű. Richardtól van?”
Az idegen bólintott.






Comments