Azt hitte, mindent elveszített: amit mostohafia szekrénye mögött talált, örökre megváltoztatta.

amint tudom. Bocsáss meg, hogy ezt kérdezem.”*

Könnyek homályosították el Rosa látását. Tovább lapozgatta a papírokat: orvosi számlák, importált gyógyszerek, magánmentőautó. Mindent Matías fizetett. Némán. Hitelre. Anélkül, hogy bárki is tudta volna.

Az ing alján egy fénykép. A tengerpart, Matías nyolcévesen, keze Rosáéban. A hátulján egy gyerekes felirat: *„Azanyukám, Rosa.”* És alatta, később más tintával hozzáadva: *„Soha nem mondtam el neki. Féltem, hogy elárulom.”*

Amikor a szerelem sikít, mert nem tudja, hogyan suttogjon

Hirtelen minden világossá vált. Az adósságok, a pánik, a bántó szavak. Matías egyedül cipelte az egészet, és amikor a hitelezők elkezdték hívogatni, összeomlott. Kiabálta az egyetlen dolgot,