soha nem mondta nekem” – vallja be a hősnő. „Legalábbis nem emlékszem rá.” Olvastam ezt a képregényt Sophie Adriansentől (forgatókönyv) és Mademoiselle-től.
Caroline (rajzolás és színezés) közvetlenül anyák napja előtt. Mélyen meghatott a történet pontossága és realizmusa, amikor először jöttem rá, milyen szerencsés vagyok, hogy van egy olyan anyám, aki szinte minden nap azt mondja nekem, hogy „szeretlek”, mióta megszülettem. Aztán tudatosult bennem, hogy hány ember van körülöttem, akik szenvedtek vagy szenvednek még mindig attól, hogy nem kerültek ilyen helyzetbe. „Szakértők szerint a lakosság 20%-a nőtt fel egy „mérgező” szülő mellett” – olvashatjuk a könyv hátoldalán. Sophie Adriansen is közéjük tartozik; saját






Comments