a felelősségtől, és végül elfutnak minden elől, amivel nem tudnak szembenézni. Iskolai egyenruhákat varrt, ruhákat alakított át, és függönyöket készített a környékbeli házaknak. Voltak olyan éjszakák, amikor hajnalig a varrógépénél ült.
Nem értettük, mennyit áldoznak fel. Csak azt tudtuk, hogy az étel mindig megjelent az asztalon, és valahogy a tanszerek is készen állnak, mire kezdtem az órát. A húgom, Marta, volt a legfelelősségteljesebb. A bátyám, Carlos arról álmodott, hogy autószerelő lesz. Én voltam a problémás gyerek: elvesztettem a füzeteimet, szakadt nadrággal jöttem haza, és minden kifogást találtam, hogy ne csináljam meg a házi feladatomat.
Anya azt mondja, túl nagy szívem
Comments